A kötelező olvasmányhoz mindig jelentős listaként társul az ajánlott olvasmányok végtelennek tűnő felsorolása. Néhány középiskolában harminc-negyven ilyen is lehet még a kötelező könyvek mellett. Elsőre riasztónak tűnhet a látvány év végén, a várva várt nyári szünet előtt, pedig ha jobban megnézzük, érdekes gyöngyszemekre bukkanhatunk. Nem csak jól szórakozhatunk egy esős, magányos délutánon, de az életszemléletünk, világra látásunk is gyökeresen megváltozhat.
Számomra az egyik nagy meglepetés Hoffmann Az arany virágcserép című műve volt. A magyar tanárnőm külön figyelmembe is ajánlotta, de nem csak ezért olvastam el. Kis vékony kötet volt, érdekes borítóval, annál is figyelemfelhívóbb címmel. Két óra alatt elolvastam.
Maga a történet először kicsit kacifántosnak tűnhet, mintha mi is csak álmodnánk éppen. Az Anselmus nevű főszereplő szolid polgári karrierről álmodozik, egy nem várt napon azonban különös események történnek vele. Az Elba-parti bodzafa levelei között játszadozó arany-zöld kígyókisasszonyok képében betör a poézis mesebirodalma Anselmus gondok és szegényes örömök láncolatából álló szerencsétlen életébe. Ekkor fedezi fel az életben a csodákat, a varázslatot, a költőit – mindazt, ami a józan hétköznapokban megrekedt fiatalember számára nem létezik. Innentől megkezdődik a harc Anselmus lelkéért a két ellentétes világ: a poézis és a próza hatalmai között. Csodálatos kalandok és fantasztikus élmények után a küzdelem a szellem javára dől el: Anselmus feleségül veszi Serpentinát, s vele elnyeri a boldogságot jelképező, csodatevő arany virágcserepet. Vagy mégsem?
